Változatok jógára – kicsit másképp

“Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok”… Igen, ez mennyivel izgibb téma lenne! Ám Pom Pom alakváltozásai helyett beszéljünk a jóga különböző fajtáiról. Vagy valami ilyesmi.

’Szabadulóművész’ jóga:

Ez volt az alfa, és néha ma is ide térek vissza, mint omegához.

A nyáron is 19 fokra hűtött irodában való didergés és a versenylónak nézett szamár-létem integritásának megőrzése elől menekültem heti kétszer a cég által ebédidőben szervezett jóga órára. Olyan volt, mintha forgószélbe keveredtem volna. Nem, nem élveztem egy percig sem. Alig tudtam angolul, nem értettem az előréből hogy lett egyszerre hátra, miért néz a testem ellenkező irányba, mint mindenki másé. De olyan volt a jóga, mint haldokló házasságnak a szerető. Pár héttel meghosszabbította a cégnél való tartózkodásom. Nem én mondtam fel. Lett annyi türelmem, hogy megvárjam, míg kirúgnak.

‘Emberbarát’ jóga:

A második felvonás élvezeti faktora kicsit magasabb volt. Főként az esztétikai élvezet részet emelném ki, lévén egy ex-balerina volt a tanár, akire nem hatott a gravitáció. Inspirálni nem úgy inspirált, hogy én is antigravtálni akartam volna, de lenyűgözve néztem. Meglepő ráadásként meg élveztem az órák maradandó hatását – lélekben kezdtem el antigravitálni. Haragos óceáni amplitúdójú érzelmi hullámzásaim balatonivá szelidültek. Világossá vált, ha az emberiség hozzám fizikálisan közel élő egyedeinek tennék egy szívességet, jelesül e kisebb amplitúdót tartósítanám, akkor muszáj jóga órara járnom.

‘Mély merülés’ jóga

Míg egy nap, a TV képernyője mögött a képet, a macskában a dorombolót kutató énem fel nem ébredt. Így jutottam el egy jóga iskolába.

“Ki itt belépsz”… Nem a pokol tornácán terveztem landolni, mégis szinte dantei élű dörgedelmként hatott egy végzős intelme arról, hogy jól meggondoltam-e a döntésem, mert ez a kurzus gyökeresen meg fogja változtatni az életem. A semmit nem tudók magabiztosságával mosolyogtam. Ugyan, ez csak egy kurzus. Én TUDOM, hogy a valóság nem olyan drámai…

De az volt. És a merülés azóta is tart. A különbség: már nem kapálódzom ellene. Hagyom hogy történjen, kíváncsian várom a következő métereket és élvezem.

‘Sebezhetőség’ jóga

Úgy lettem vegül jógatanár, hogy soha nem érdekelt sem a jóga, sem a tanítás. De a sors odarakott a jógamatracra, elém pakolt 10 embert, és csináljad. A Sun salutation minden mozdulatát lerajzoltam az első óratervemre és kávézókban edződött angolommal verekedtem át magam az első általam levezényelt jóga óra verejtéktengerén. A visszajelzések szerint ‘Kedves lány… de… lehetne, hogy nem tart több órát?’ Igen, kezdő jógatanárságom szedett pár áldozatot.

Aztán mikor a saját vállamra helyezett ’tökéletes akarok lenni’ súlya alatt többedszer omlottam össze – ment el a hangom, állt be a derekam, sírtam napokig, mert valaki pofát vágott az órámon, vagy kiment a teremből – egyszer csak túlcsordult a pohár, és elkezdett nem érdekelni, hogy az angolom nyelvtanilag nem helyes, sőt, nevettem saját sutaságomon; nem kapcsolgattam fél percenként a légkondit, igyekezvén kielégíteni mindenki igényét; és ha hiányolták a zenét az órámról, előzékenyen adtam át a listát olyan jógatanárok neveivel, akikről tudtam, hogy muzsikás órákat tartanak. Óratervet még sokáig gyártottam. De a görcs lassan kioldódott a torkomból.

’Gyógyító’ jóga

Első nap az iskolában… a bemutatkozó körben álltunk, mikor expressz csomagként zuhant rám a felismerés: ’jó helyen vagyok’. Ezt akarom csinálni. Gyógyítani akarok a jógával. Mi sem volt egyszerűbb: két év iskola, két év tanítási gyakorlat, és már kezdhettem is azt az újabb két évet, amiről azt hittem, ez maga a végcél – elkezdtem jóga terápiát tanulni, hogy másoknak segíthessek. Végül a kocka úgy perdült…

… a cikk folytatasa az Uj Egyensuly oldalon (klikk ide) olvashato.

Jo olvasast! :o)

p