“In the Maya world the day 9 B’atz is considered a very special day for women, as it is a celebration of their creativity and their ability to create life. This is the day of women.” (https://www.facebook.com/SacIxBalam)
That ones were my favourite moments when sometimes you sat down on a very busy day and I could listen the rhythm of the dance of your heart. When you leaned your back against the wall, relaxed your muscles and finally I could breath freely inside of you. We were listening your to silence. Floating existence in our own bubble.
…
After nine month, when I left your body, your silence got locked away from me forever. You were always surrounded by noise. Sometimes you were hiding behind the bubble of the washing liquid; other times you weaved an impenetrable cloak around you from the squeak of the hot oil or the noise of the vacuum cleaner; or just went to the garden to hide behind the blade of a grass. … Since then I am jumping from one role, one mask to the next one, I birth myself from the body of one country to the other to find your silence.
…
I got exhausted. I do not want to prove any more my existence makes any sense. I am standing here, naked. There is no security, no language, no safety net. I am floating in the big nothing. And that…? Yes, that is dirt under my nails. Do you undertake me like this? Am I enough for you like this?
…
Yes, I know they did not have time for your either. That you were only a burden as well. But it is not an excuse after so many years. That is why I came here. That is why we have each other in this lifetime. Come with me, I want to show you something.
…
What does it mean to love for me? Please leave you heavy baggage for a moment and sit down. Sit down please. Comfortably. Now look into my eyes. … That’s it. This is love. I’m sorry if it is too hard.
…
(Magyar változat)
…
A Maya naptár szerint a mai napot (07/08/2021) – 9 Batz – átható energia a női kreativitás, a női teremtő energia. Energetikailag ez a nap ‘A nőnap’. (Akit érdekel a téma: www.facebook.com/SacIxBalam)
Azok voltak a kedvenc pillanataim, amikor a nagy rohanásban néha leültél, és hallottam, hogy ver a szíved. Mikor nekidőtötted a hátad a falnak, ellazultak az izmaid és végre én is tudtam lélegezni odabent. Hallgattuk a csended. Léteztünk.
…
Mikor kilenc hónap után elhagytam a tested, csended örökre bezárult előttem. Mindig nagy volt a zaj körötted. Hol a mosogatószer buborékjai mögé rejtőztél; hol az olaj-sercegés, a porszívó zajából vontál áthatolhatatlan palástot magad köré; hol a kertben a fűszálak mögé bújtál. Azóta is egyik szerepből a másikba, egyik ország testéből a másikba szülöm magam, keresve a csended.
…
Elfáradtam. Nem akarom többé bizonyítani, hogy létezésem értékes. Itt állok csupaszon. Nincsen biztonság, nincs nyelv, nincs védőháló. Lebegek a semmiben. Az? Igen, az ott kosz a körmöm alatt? Igy vállalsz-e? Igy elég vagyok-e neked?
…
Igen, tudom, rád se volt idő. Te is csak nyűg voltál. De ennyi év után ez nem mentség. Hisz ezért jöttem. Ezért lettünk egymás életében. Gyere, mutatok valamit.
…
Hogy számomra mit jelent szeretni? Tedd le ezt a nehéz batyut és ülj le kérlek. Ülj le. Kényelmesen. Most nézz rám. … Hát ennyi. Ez a szeretet. Sajnálom ha nehéz.