Tekintet – gubancok

A frissen főtt fekete illata ébresztette reggel. Még csukott szemmel áttapogatott az ágy túlfelére. Ujjai elégedetten túrtak kutyája meleg bundájába. Ahogy kinyitotta szemeit, és az állatra nézett, látta piciny magát a hálás barna szempárban. Mini-isten. Ok, ebben a napkezdetben ki is egyezhetünk.

Kávéja az asztalon várja. Löttyint bele egy kis tejet. A gyerek meg a műzlijét locsolta a fehér lével, ami a doboz szerint egy kék pöttyös, nevető tehénből jön. Nem, ennek a tehénnek még soha nem nézett a szemébe. Meg a kistehénébe se, aki világra jötte óta számlálgatja ugyanannak a karámajtónak a rácsait. Nem új kapu ugyan, de halad vele az idő, ami ez a pillanat és a Michelin csillagos étterem elegáns tányérjára kerülése közben elketyeg. Nem sok, mert az a jó, ha a hús omlós, porhanyós, de azt is csak el kell ütni valahogy.

Végre a kutya is kijön reggelizni. Száraz, ki tudja miből préselt tápot szór elébe. Szereti, mert tiszta, kényelmes. Próbált csirkeszárnyat főzni neki, de az egész lakás napokig ázott a csirke szagban, órákig porciózta nejlon zacsikba a főtt húst, amivel végül teli lett az amúgy is mindig szűkös mélyhűtő. Totál nem praktikus. Ez jó, mert a kutya imádja. Szinte tálastul kapja be a színes szivecskéket. Hogy aztán évek múlva, mikor a veséje, vagy valamely másik szerve feladja a táplálék gyanánt elfogyasztott műanyag elleni harcot, bágyadtan lógassa száraz orrát az állatorvosi rendelő keneljében. De ne szaladjunk ennyire előre, addig még van egy-két elégedett farkcsóválással nyugtázott jó év.

Ebédelni Piriékhez mennek. Nemrég vágtak disznót. Ha szerencséjük lesz, talán kapnak a disznósajtból. Tudod, az a nagy golyó, amikor a disznó gyomrába beletöltik a disznó apróra vágott azon részeit, amit másra nem lehet felhasználni…

Az iras folytatasa az Uj Egyensuly (klikk ide) oldalon olvashato.