Az IGAZSÁG az egyedül töltött ünnepekről. AMIRŐL MÉG MINDIG NEM BESZÉLÜNK.
– Túlélési kalauz 8 pontban –
Karácsony, ünnepek, jeles napok. Az egész világ a vásárlás, főzés és a „jól kell éreznem magam” lázában ég, miközben lehet, hogy te csak ülsz, és figyeled ezt az őrületet.
Sokan töltik egyedül az ünnepi időszakot, akár saját döntésük, akár más körülmények miatt. Vagy mert elköltöztek egy másik országba, elvesztették szeretteiket, vagy millió más ok állhat a tény hátterében. Ami annak ellenére, hogy sok embert érint, mégis picit olyan, mint valami rég nem látott, kellemetlen rokon. Hajlamosak vagyunk kicsit úgy állni a témához, hogy tudjuk, hogy van, jön, de nem tudunk vele mit kezdeni, és csak reméljük, idén végre lekési a buszt, vagy elfelejt eljönni.
Ebben az írásban arra teszek kísérletet, hogy jelképesen kihúzom homokba temetett fejünket, és megosztok néhány ötletet, gondolatot arról, hogy telhetnek-e jeles napok akkor is kitűnően, ha adott esetben valaki egymagában ünnepel.
- Az első tipp: CSINÁLD.
Valami teljesen újat csinálni az életedben kihívást jelenthet. Nincs ez másként az ünnepek egyedül töltésével sem. És ha kényszerből kell megtenned – mert például elvesztettél egy szeretett személyt, másik országba költöztél, vagy valami miatt muszáj, mondjuk egy nagyon terhelt családból származol, és így döntesz –, akkor ez különösen nehéz lehet. De lassan, ahogy megtalálod a lelki békédet, rájöhetsz, hogy ez a legjobb lehetőség arra, hogy felfedezd, ki is vagy valójában, és mit szeretsz. Lehet, hogy egyszerűen csak rájössz, annyira utálod a magányt, hogy inkább vállalod az összes családi drámát és stresszt, csak ne kelljen egyedül lenned, és elhatározod, a következő évben családdal ünnepelsz. Vagy épp az ellenkezőjére válik világossá: élvezed a magányt, szereted, és előnyödre válik. A kérdés az, hogyan hagyod magadnak látni az egész helyzetet?
Hagyod magadon eluralkodni az olyan gondolatokat, mint például „egyedül vagyok / kudarcot vallottam / ezt kéne csinálnom…”, vagy inkább más irányba tereled a figyelmedet? Problémának látod-e, vagy képes vagy felismerni, hogy ez egy olyan döntés, amit a saját javadra hoztál meg? Igen, egyedül lenni a tömeggel szemben nem könnyű. Ha hagyod, hogy a félelem – a „valami nincs rendben veled / az egész életedet így fogod tölteni / kirekesztett vagy” hangja – elhatalmasodjon rajtad, akkor valóban nehéz lesz. De ha máshova helyezed a fókuszt, és figyelmen kívül hagyod ezt a belső hangot, az lassan elhalkul, és lassan puszta háttérzajjá válik.
Ha azt érzed, hogy amit a tömegek csinálnak, az számodra értelmetlen és idegen, őszintén tedd fel magadnak a kérdést, tényleg azt az életet akarod élni egész földi itt léted ideje alatt, ami nem is a tiéd?
Szóval még egyszer: hozz olyan döntést, ami őszintén a tied, ami a szíved kellős közepéből érkezik, és élj aszerint! - Az első lépés a döntés után: kapcsold ki a közösségi médiát és a tévét, ahol csak boldog embereket, kiemelt pillanatokat, békét és harmóniát sugároznak. Ezek miatt könnyen érezheted úgy, hogy vesztes vagy, ha adott esetben nem egy mosolygós vattapamacsban létezel. Még akkor is, ha TUDJUK, hogy ezek csak reklámok, és nem feltétlenül a valóságot tükrözik, ha ezeken a csatornákon keresztül kapcsolódsz a világhoz, könnyen érezheted úgy, hogy kimaradtál valamiből, vagy hogy valami nincs rendben veled. Helyette hallgass zenét, nézz filmeket, olvass könyveket!
Ne feledd, hogy vannak olyan kultúrák, ahol ez az ünnep nem is létezik. Ha nem keresztény befolyású kultúrában élsz, akkor a valóságod valószínű az, hogy te nem ünnepelsz ezeken a napokon. Mint ahogy a muszlim, hindu, zsidó, ateista emberek, vagy az őslakos kultúrák sem. Ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem vagy egyedül.
Érdekes belegondolni: ha egy kis UFO lennél, és először látnád, hogyan viselkednek az emberek, azt látnád, hogy bizonyos napokon néhányan összejönnek, míg mások, akik egyedül maradnak, otthon ülnek szomorúan. Másnap viszont mindenki felkel, megy dolgozni, és folytatja az életét. Semmi más nem történt, csak egy nap volt. Egy másik nap. De azért, mert megegyeztünk, hogy egy címkét rakunk erre a napra a világ bizonyos részein, néhány ember rosszul érzi magát miatta. De valójában, mi ez a hatalmas, láthatatlan címke? És ki tette oda? És most ez miatt te valóban egy tehetetlen áldozat vagy, aki kénytelen úgy viselkedni, ahogy mások elvárják, és rosszul érezni magát? Csak mert más vagy? Mert valamit máshogy csinálsz? Az UFO-k valószínűleg nem értenék, miért vagy szomorú, hiszen ez a nap semmi más nem volt, csak egy másik nap.
És ha megengeded magadnak, hogy ne ez a láthatatlan címke irányítsa az életedet, ugyanazzal az energiával, amivel a szenvedést hozod létre, egy csodálatos napot is teremthetsz. Őszintén hiszem, hogy végső soron az életünkről alkotott szemléletmódunk határozza meg, hogyan érezzük magunkat.
- Tudom, hogy ezt nem mindenki tudja megvalósítani, de azért leírom, hátha valakit éppen ez ihlet meg, és vesz egy repülőjegyet. Ha olyan helyen élünk, ahol ebben az időszakban nyári hőmérséklet van, sokkal könnyebb. Nekem ezért is könnyű nem nagy ügyet csinálni a karácsonyból, mert szinte elfelejtem, hogy karácsony van. Hisz rövidnadrágot hordani, és közben karácsonyfát látni… Egyszerűen nem férnek össze a látott, hallott benyomások és információk, és szerencsére az agyam nem kreál drámát az egészből.
- Mivel ünnepi időszak van, az ünnep azt jelenti: nincs munka. Lehet élvezni a szabad időd, azt csinálni, amire év közben nem marad energiád. Az életünk tele van teendőlistákkal. Élj ezzel a „legális” szabadsággal, és csináld azt, amit mindig is szerettél volna, de elhalasztottál egy „jobb időpontra.” Csináld most! Olvasd el a könyveket, amiket régóta szeretnél, nézd meg a filmeket, készítsd el azt a nagyon ízletesnek tűnő, de bonyolult receptet – vagy rendelj valamit, ha a főzés nem a te műfajod. Amikor év közben az emberek arról beszélnek, milyen filmeket néznek esténként, mindig csodálkozom, honnan van erre idejük. Ezek azok a napok, amikor én, a szorongásból túlteljesítő is, felfüggesztem a teendőlista elemeinek pipálását, és csak azt csinálom, amit szeretnék. Rendezd át a szobádat, írj naplót, kapcsolj be zenét és táncolj, tornázz anélkül, hogy az órát figyelnéd.
Vagy kezdj el valami újat, például egy YouTube-csatornát – valami izgalmasat, amit igazán élvezel, amiben elveszel. Valamit, ami feltölt energiával, és nem merít le. Szöszmötléssel bűntudat nélkül.
- NEM KELL ÜNNEPELNED.
Ha neked úgy kézenfekvőbb, teljesen figyelmen kívül hagyhatod, hogy ünnepi időszak, hogy karácsony van. De saját hagyományokat is teremthetsz, ha úgy tetszik. Alkosd meg az új „ünneplési kódot.” Írd meg a saját forgatókönyvedet ezekre a napokra, ha nem érzed magad kényelmesen abban, amit a családod vagy a társadalom rád szabott.
Találd ki, hogyan szeretnéd ünnepelni ezt az időszakot. Talán megőrzöl valamit a családi hagyományokból, de az is lehet, hogy mindent hátrahagysz. Lehet, hogy új dolgokat szeretnél elkezdeni – például Harry Potter-maratont tartasz egy nagy adag pattogatott kukoricával és forró csokival.
Én például tavaly meghívtam néhány barátot, akik szintén egyedül voltak. De nem én főztem napokon keresztül. Megbeszéltük, hogy mindenki hoz valami ételt, amit megosztunk egymással. Így történt meg életem egyik legjobb, a világ több tájáról származó ízeket felsorakoztató karácsonyi vacsorája.
- Egy másik dolog, amit szeretek csinálni, nem csak karácsony körül, hanem bármikor, az az, hogy pici meglepetéseket hagyok szanaszét a világban. Készítek kis kártyákat, veszek néhány csokit, és amikor leszállok a buszról, otthagyom őket a széken. Nem, nem látom a boldog arcokat, de például, amikor régen találtam egy könyvet egy kávézóban, ahol dolgoztam, és rajta volt egy üzenet, hogy „ez a tiéd,” az végtelen boldoggá tett! Nekem elég, hogy elképzelem, mások arcára is mosolyt csalhatnak az apró dolgok, amiket hátrahagyok.
Vagy, ha nagyvárosban vagyok, veszek pár szendvicset vagy más ételt, és otthagyom őket alvó hajléktalan emberek mellett. Tudom, hogy, ha felébrednek, úgyis éhesek lesznek. Jobban érzem magam, ha tudom, hogy valaki reggelizni fog egy jót, és nem kell testi épséget veszélyeztetve zacskó chipset lopnia a boltból. Nem érdekel, hogy az illető azért került-e utcára, mert balszerencsés volt, vagy mert függőségben szenved. Mindenkinek joga van nem éhezni. Ők is emberek.
- Egyébként ilyenkor rengeteg lehetőség van nagyobb léptékben is segíteni embereknek – például csatlakozhatsz önkéntes csoportokhoz, akik főtt ételt osztanak, vagy az utcán dolgoznak. Képzeld el, hogy otthon ülsz, a hűtőd tele van ennivalóval, meleg körötted a szoba, és sorozatokat nézel, miközben szomorú vagy. Eközben mások a havas utcán alszanak, ahol a „Boldog Karácsony” fényei villódznak a lassan kékre váló arcokon…
Az iras folytatas a Uj Egyensuly oldalon olvashato.
