Realizations on ‘VARRIOR’ theme

Back to basics, Yoga, Yoga video, ,

 

Warrior 2For the video about WARRIOR 2 visit my YOUTUBE channel.

Realisations on ‘VARRIOR’ theme

 

Realisation 1:

I realised we all want to be happy. Avoid hardship, failure, pain. And if we fail – because we have pain, hardship – we feel disappointed. I was there. With the never ending disappointment within – I did everything I could and I am still not happy. For moments – yes:

  • when – after days/weeks of cloudy skies – the sun is out, warming my skin – yes.
  • when I cocoon into a freshly washed bedding – yes.
  • waking up for the smell of freshly made coffee on a lazy morning – yes.
  • watching the peace of a sleeping animal – yes.

But not fully, totally, constantly.

Realisation 2:

NOONE ever promised us constant happiness. Life is not about constant happiness. Life is about learning lessons, to experience things – failure, pain, disappointment… and happiness.

Realisation 3:

Yes, we are all warriors. We all have our own battles. But I choose my own point of view – keeping the eyes on the wounds only, or looking up in the sky. This is our choice. I decided to be a peaceful, smiley warrior. I decided to accept myself as I am, stopped fighting against my thoughts, habits, behaviours – were not approved by others.

Realisation 4:

In the moment I accepted my own battles, accepted that I am a warrior – the battle disappeared, the armour fell down. No warrior any more. No battle exists. Only me with constant happiness. With the feeling you have when you are in love. But I feel this love towards life. Towards beauty and hardship, pain and joy, failure and cracks on the sky where he light gets in.

I do not want to be happy any more. I am happy. With all the aspects of my human existence.

 

(A magyar valtozat ekezetek nelkul olvashato.)

 

Felismeresek ‘harcos’ temara

 

Felismeres 1:

Azt vettem eszre, mi mind boldogok akarunk lenni. Elekerulni a nehezsegeket, bukasokat, fajdalmakat. Es amikor elbukunk – mert a fajdalom, a nehezsegek meg mindig ott vannak – csalodottak vagyunk. Jartam itt. Ismerem a kornyeket. Minden tolem telhetot megtettem, es megsem voltam boldog. Neha, pillanatokra – igen.

  • amikor napok, hetek szurke ege utan vegre erzem a nap meleget a boromon – igen.
  • amikor bevackolok a frissen mosott agynemube – igen.
  • amikor egy lusta reggelen a frissen fozott kave illata ebreszt – igen.
  • amikor egy alvo allat bekes szuszogasat figyelem – igen.

De nem allandoan, teljesen, totalisan.

 

Felismeres 2:

Soha SENKI nem igert nekunk allando boldogsagot. Az elet nem az allando boldogsagrol szol. A Fold egy tanulobolygo, az elet leckek lancolata, mik soran megtapasztalunk bukast, fajdalmat, csalodast… es boldogsagot.

 

Felismeres 3:

Igen, mi mind harcosok vagyunk. Mi mind vivjuk sajat kis csatainkat. De EN vagyok az, aki a sajat nezopontomat megvalasztja – a sebeim bamulom megbabonazva, vagy felemelem tekintetem az egre, ahol a felhok eppen resnyire nyilnak egy napcsova elott. EZ kizarolag az EN dontesem. Egy nap ugy dontottem dontottem, bekes, mosolygo harcos akarok lenni. Elhataroztam, hogy elfogadom magam ugy, ahogy vagyok. Hogy nem harcolok a sajat gondolataim, szokasaim, viselkedesi normaim ellen, meg ha hianyzik is roluk masok aldasa.

 

Felismeres 4:

Abban a pillanatban, amikor beket kotottem sajat kis belso csataimmal, elfogadtam, hogy igen, harcos vagyok… a csatamezo eltunt, lehullott a pancel. Eltunt a harcos. Eltunt a csata. Ami maradt: en es a folytonos boldogsag. Az erzes, amit akkor erzel, mikor szerelmes vagy. De ezt a szerelemet az elet irant ereztem. A szepseg es a nehezsegek, a fajdalmak es a varazslat, a bukasok es minden repedesek irant az egen, miken a nap biztato sugarai attornek.

Mar nem akarok boldog lenni. Az vagyok. Emberi letezesem minden morzsajaban.