Tag Archives: yoga

Realizations on ‘VARRIOR’ theme

Back to basics, Yoga, Yoga video, ,

 

Warrior 2For the video about WARRIOR 2 visit my YOUTUBE channel.

Realisations on ‘VARRIOR’ theme

 

Realisation 1:

I realised we all want to be happy. Avoid hardship, failure, pain. And if we fail – because we have pain, hardship – we feel disappointed. I was there. With the never ending disappointment within – I did everything I could and I am still not happy. For moments – yes:

  • when – after days/weeks of cloudy skies – the sun is out, warming my skin – yes.
  • when I cocoon into a freshly washed bedding – yes.
  • waking up for the smell of freshly made coffee on a lazy morning – yes.
  • watching the peace of a sleeping animal – yes.

But not fully, totally, constantly.

Realisation 2:

NOONE ever promised us constant happiness. Life is not about constant happiness. Life is about learning lessons, to experience things – failure, pain, disappointment… and happiness.

Realisation 3:

Yes, we are all warriors. We all have our own battles. But I choose my own point of view – keeping the eyes on the wounds only, or looking up in the sky. This is our choice. I decided to be a peaceful, smiley warrior. I decided to accept myself as I am, stopped fighting against my thoughts, habits, behaviours – were not approved by others.

Realisation 4:

In the moment I accepted my own battles, accepted that I am a warrior – the battle disappeared, the armour fell down. No warrior any more. No battle exists. Only me with constant happiness. With the feeling you have when you are in love. But I feel this love towards life. Towards beauty and hardship, pain and joy, failure and cracks on the sky where he light gets in.

I do not want to be happy any more. I am happy. With all the aspects of my human existence.

 

(A magyar valtozat ekezetek nelkul olvashato.)

 

Felismeresek ‘harcos’ temara

 

Felismeres 1:

Azt vettem eszre, mi mind boldogok akarunk lenni. Elekerulni a nehezsegeket, bukasokat, fajdalmakat. Es amikor elbukunk – mert a fajdalom, a nehezsegek meg mindig ott vannak – csalodottak vagyunk. Jartam itt. Ismerem a kornyeket. Minden tolem telhetot megtettem, es megsem voltam boldog. Neha, pillanatokra – igen.

  • amikor napok, hetek szurke ege utan vegre erzem a nap meleget a boromon – igen.
  • amikor bevackolok a frissen mosott agynemube – igen.
  • amikor egy lusta reggelen a frissen fozott kave illata ebreszt – igen.
  • amikor egy alvo allat bekes szuszogasat figyelem – igen.

De nem allandoan, teljesen, totalisan.

 

Felismeres 2:

Soha SENKI nem igert nekunk allando boldogsagot. Az elet nem az allando boldogsagrol szol. A Fold egy tanulobolygo, az elet leckek lancolata, mik soran megtapasztalunk bukast, fajdalmat, csalodast… es boldogsagot.

 

Felismeres 3:

Igen, mi mind harcosok vagyunk. Mi mind vivjuk sajat kis csatainkat. De EN vagyok az, aki a sajat nezopontomat megvalasztja – a sebeim bamulom megbabonazva, vagy felemelem tekintetem az egre, ahol a felhok eppen resnyire nyilnak egy napcsova elott. EZ kizarolag az EN dontesem. Egy nap ugy dontottem dontottem, bekes, mosolygo harcos akarok lenni. Elhataroztam, hogy elfogadom magam ugy, ahogy vagyok. Hogy nem harcolok a sajat gondolataim, szokasaim, viselkedesi normaim ellen, meg ha hianyzik is roluk masok aldasa.

 

Felismeres 4:

Abban a pillanatban, amikor beket kotottem sajat kis belso csataimmal, elfogadtam, hogy igen, harcos vagyok… a csatamezo eltunt, lehullott a pancel. Eltunt a harcos. Eltunt a csata. Ami maradt: en es a folytonos boldogsag. Az erzes, amit akkor erzel, mikor szerelmes vagy. De ezt a szerelemet az elet irant ereztem. A szepseg es a nehezsegek, a fajdalmak es a varazslat, a bukasok es minden repedesek irant az egen, miken a nap biztato sugarai attornek.

Mar nem akarok boldog lenni. Az vagyok. Emberi letezesem minden morzsajaban.

 

 

 

 

 

… just like a mountain

Back to basics, Yoga, Yoga video, , , , ,

 

For the video about TADASANA visit my YOUTUBE channel.

 

EXTRA mountain meditation by me: https://soundcloud.com/user-328915739/mm071117

…just like a mountain

I’m sitting in the middle of the jungle. My laptop is on my lap. No, I do not feel I do something blasphemic. I’m in peace with the fact I can do differently. I am balanced.

Blissful state.

…

Mountains standing around me.  They are just standing unwaveringly. I look up to them. I admire them. I know they have their own secrets, own view, knowledge of life. No tension around. I feel like a little girl sitting next to the ankle of her grandparent listening his/her words. Sometimes only couple of dried words falling front of me. Other times the words like rivers running out of the mouth.

Their ‘face’ looks different every day. On rainy days I can not even see the top of them. The comfort of the cloud-made pillows just slowly melting away. Other days one of its side is hiding in shadows letting the other side to shine. There is no competition. No winner or loser. Sunbeam or cloud fluff drawing the erratic silhouette.

…

I WANT to upload my video onto YOUTUBE.  I’m squatting at the feet of the hills, more and more frustrated because of the electricity shortage of the last three days. No internet of course. After three days I give up. Gazing the hills with no life in my eyes. And I slowly realise: my WILL is nothing here. It will always bounce back even I exhaust myself to death. Here the NO means NO. I have only one chance: to bow my head, to accept, and let myself to melt into the rhythm of the HERE, the rhythm of THEIRS. My only chance to be like the mountains: to exist as I am and whatever happens around me just respect it, welcome it, and let it go. As mountains need clouds, water, sunshine we need all the experiences in our life. It makes as the person who we are now.  I have only one thing to do: being open, and to trust that all will happen in its own time.

There is no secret.  But inner-peace is here. Balance. I am grounded, routed, strong.

 

(A magyar valtozat meg mindig csupan ekezetek nelkul olvashato.)

 

…mint a hegyek

Ulok a dzsungel kozepen, olemben a laptop. Nem, nem erzem szentsegtoresnek. Bekeben vagyok a tennyel, hogy csinalhatnam mashogy is. De jol van igy. Egyensuly van.

Aldott allapot.

…

Korottem hegyek. Allnak renduletlenul. Felnezek rajuk. Tisztelem oket. Erzem a titkuk, a bolcsesseguk. Nem erzek feszulest. Nyugalom van, beke. Mintha egyik nagyszulom bokaja melle kuporodnek. Hallgatom a megelt elet erlelte szavakat. Neha csak par tomor mondat. Maskor folynak a szavak az elmerengo tekintet atrajzolta arc szajabol.

Minden nap masok. Esos napokon nem is latni a csucsukat. Felhokbe csavarodnak. Van, hogy az egyik oldalt arnyek rejti. Nincs lazongas. Nap vagy kod rajzolja a hullamzo sziluetteket.

…

Fel akarom tolteni a videom a YOUtube-re. Ulok a helgyek toveben, egyre frusztraltabban, hogy napok ota nincs aram, nincs internet. Harmadnap feladom. Uveges szemekkel nezem fennseges lenyuket, es lassan rajovok, az en kis akarasom itt visszapattan. Itt a nincs az nincs. Itt egy eselyem van: ha fejet hajtok, ha elfogadok, ha beleengedem magam az elet ritmusaba, az ITTENI ritmusaba, az O ritmusukba. Ha olyan leszek, mint ok, a hegyek: letezem a magam valojaban, es barmi tortenik korottem, csak ugy tekintem mind, mint mulo felhot, mint taplalo vizet, mint eletet ado napfenyt. Mindre szukseg van egy kiegyensulyozott elethez. Mind egyutt erlelt azza a szemellye, aki most vagyok. Nekem egy dolgom van csupan: befogadni, es bizni, hogy minden a maga idejeben erkezik.

Nincs titok. Belso beke van. Egyensuly.

 

 

Know your own strength

Travel, Yoga, Yoga video, ,

For the strengthening yoga flow click here: YOUTUBE STRENGTHENING YOGA FLOW

 

Know your own strength

 

Back in time when I tried to convince a friend to practice yoga with me in a beautiful studio she said, she does not want to join me as she feels intimidated. Her view was: in yoga studios everyone has amazing body, stunning yoga clothes, everyone is self confident, levitating at least 5 cm above the floor, talks about green smoothies or the latest yoga retreat they attended.

I admit there was time when I felt the same. It is very easy to look around, compare ourselves with others and realise: there is ALWAYS someone more beautiful, taller, shorter, smaller, bigger, younger, older, richer, poorer… than me.

Not in yoga studios only by the way.

…

Do you want to live a desperate life? I can give you the best recipe: ALWAYS compare yourself, keep your focus on what you do not have. It “helps” you to feel you are the faultiest, weakest, less appealing human being on this planet.

…

Teaching yoga, working with people changed my life in many senses. I started realising there is ALWAYS a reason people attending in yoga classes. At the beginning – as said – is mostly the physical element – we have pains here or there. But slowly we are shifting from the physical to another level. Slowly most of us realises our body is just a vehicle, a mirror. It shows us what is inside.

We are all here to learn something. We have this body, this life as a tool to be able to learn our lessons. There is NOONE without things to learn. Which means we all – all living creatures – has struggles. We are all searching for solutions, balance, less pain. Some of us in a yoga studio. Even the most fancy looking ones, the ones with the most self-confident vibe.

I was teaching the wealthiest area of London. Beautifully carved noses, boobs, faces all around. But the energy in the room was heavy. Sadness, self doubt, exhausted spirits and hearts have been hiding behind these beautifully painted masks. That was the moment I started to feel more compassion towards people. Mainly towards the ones challenged me in any way. My experience is: the meanest ones had the biggest pain within.

How many times I heard praising nature: “What a beautiful flower! What a mesmerising hill! What an amazing tree!” Yes, creatures of nature are wonderful things. But do not forget we are all creations of nature as well. As a leaf, a flower, a bird is perfect, you are perfect.  It is sort of funny to think when mother nature created US, it made a mistake. Don’t let your own power get depleted because of your fears, comparison, limiting beliefs. ALWAYS remember: you have your inner strength. YOU ARE STRONG. YOU ARE PERFECT. YOU ARE ENOUGH. Just as a flower, a leaf. Just as you are.

 

(Elore is elnezest, a magyar valtozat meg mindig csupan ekezetek nelkul olvashato.)

 

Erosebb vagy, mint gondolod!

 

Felvetettem egyszer egy ismerosomnek, jojjon el velem joga orara az egyik legszebb, legkonfortosabb joga studioba. Nem jott, mert mint mondta, ezeken a helyeken teljesen ufonak erzi magat – mert ott mindenkinek gazella teste van, a legmenobb joganacikban feszitenek, magabiztosan vonulnak vegig a studion, mit vonulnak?!, 5 centivel a fold folott lebegve kozlekednek zold smoothie-rol es a legutobbi varazslatos joga retreatrol tarsalogva.

Bevallom, volt ido, mikor engem is zavarba ejtett ha joga studio kozelebe keveredtem. Mert ha korbeneztem MINDIG volt/van szebb, jobb, okosabb, magasabb, alacsonyabb, fiatalabb, oregebb… mint en.

Jegyzem meg, nem csak a joga studiokban.

…

Akarod tudni egy elkeseredett elet receptjet? Egyszeru: MINDIG nezz korul es hasonlitsd magad masokhoz. Koncentralj szigoruan arra, amid nincs. Garantaltan az univerzum legertektelenebb, legtokeletlenebb, legvacakabb letezojenek fogod erezni magad!

…

A jogatanarsag korulbelul fenekestul forgatta fel az eletem. Peldaul rajottem, hogy MINDIG van oka, ha valaki jogazni kezd. Igen, eleinte foleg a fizikalis nyugok – itt faj, ott faj. Aztan valami valtozni kezd, es a fizikalis sikrol eszrevetlen attranszportalodunk egy masik szinterre. Hol azt latjuk, a test csak egy eszkoz, egy tukor. Ami arrol arulkodik, arrol mesel, ami bent van.

Hiszem, hogy mind tanulni erkeztunk ebbe az eletbe. A testunk, az eletunk ezen tanulnivalok elsajatitasanak eszkoze, terepe csupan. NINCS EMBER, akinek ne lenne tanulnivaloja. Ami azt is jelenti, mindannyian kuzdunk mindenfele kevesbe kedves demonokkal. Mind megoldasokat keresunk, egyensulyt, kevesebb kinlodast, kuzdelmet. A legmagabiztosabbnak, a leg ’en vagyok a vilag ura’-nak tunok is.

Volt, hogy London egyik legtehetosebb negyedeben tartottam orakat. Magazinba illo orrok, mellek, arcok amerre a szem ellatott. De valami nehez, szomoru energia lengte be a termet. Onmaguk ertekeben ketkedo, faradt lelkek es szivek rejtoztek a tokeletesen konstrualt alarcok mogott. Ez a tapasztalat segitett abban, hogy osszehasonlitas es itelkezes helyett reszvettel tudjak fordulni masok fele. Kulonos tekintettel a nehezebb esetekre. Sokszor a legelviselhetetlenebb embereknek faj leginkabb valami ott bent.

Millioszor hallom, hogy “O, ez a virag milyen gyonyoru! Ez a hegyseg lenyugozo! Ez a fa maga a tokely!” Es valoban, a termeszet teremtmenyei tokeletesek. De ne feledjuk, MI MIND a termeszet reszei vagyunk. Es ahogy egy level, egy virag, egy madar tokeletes, mi emberek is tokeletesek vagyunk. Te is kedves olvaso. Ugy ahogy vagy. Ha jobban meggondolom, tulajdonkeppen van valami vicces abban, mikor azt gondoljuk, a termeszet pont a mi megalkotasunkkor tevedett. A felelem, az osszehasonlitas, a korlatozo hiedelmek rossz szellemkent kuporogva utaznak vallainkon, elgyengitve, elhomalyositva azt a vegtelen erot, ami eredendoen ott van mindannyiunkban.

Allj meg neha (ha kihivasra vagysz, menj el egy joga orara egy zavarba ejto joga studioba) es halld meg a hangot, ami ott bent folyton sugja, emlekeztetve: EROS VAGY. TOKELETES. ELEG. Epp mint egy virag, egy level. Epp mint ahogy vagy.

So THANK YOU MY MIND! “So long, and thanks for all the fishes!”

Travel, Yoga, Yoga video, , , ,
Online yoga practice for warm up the whole body
For the whole WARM UP yoga practice click here: YOUTUBE WARM UP

So THANK YOU MY MIND! “So long, and thanks for all the fishes!”

This is my first video since I am back to Guatemala. I left behind my 14 years long life in London.

Many people said I am brave to make a decision like this. I do not think I call bravery to follow a very intense call. You just do it because you can not do anything else. Because you feel if you do not follow this voice you are not true to yourself. You are not living YOUR OWN life.

What bravery is?

Still in London I woke up several times in the middle of the night and questioned myself “What on earth are you doing? It has no sense! You have a safe, comfortable life here. You worked very hard to have all you have now. You are insane!”. No assurance arrived from the darkness. My only company was my super fast heartbeat and the moon.

Later, already in the jungle, exactly the same happened. I opened my eyes for the morning, looked around from the top of my bunk bed – five strangers sleeping all around me in a wooden cabin – and had no clue ‘What the heck I am doing here?! I should be in Triyoga now and teach the class for all those amazing people – some of them even changed their shift just to be able to come to my classes.’

…

In the morning I was sitting next to the river and was battling with my thoughts. And at one point I realized: I AM SITTING NEXT TO THAT RIVER I WANTED TO SIT WHEN I WAS IN LONDON. I AM HERE NOW. I AM LIVING MY DREAM! WHY DO I RUIN MY DREAM WITH ENDLESS WORRYING? That was the moment I realized: I was tricked! MY MIND created this whole story of regret, fear in my head. And in that moment I decided to step back and WATCH my mind. Just watched as it is debating with itself – but I was not involved any more.

And I have to admit – I have found it very entertaining. I started to smile. I was in my own theatre. I started to laugh and realised, felt the lightness of the fact: IT IS MY CHOICE to enjoy what is around me NOW or to destroy the beauty of THIS moment through my fears.

I was reading one of my (recently) favorite book (Jeff Foster: The joy of true meditation; New Sarum Press 2019) and I bumped into this sentence: “Thank you, mind, for your suggestions, your imagined futures, your fears. But I will not be your slave any longer.”
So THANK YOU MY MIND! “So long, and thanks for all the fishes!” (The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy)

(Elore is elnezest, a magyar valtozat egyelore ekezetek nelkul lesz elerheto.)

Szoval: KOSZONOM ELMEM!  Most kicsit “viszlat es koszi a halakat”

Ez az elso videom, miota visszajottem Guatemalaba, tizennegy evnyi londoni eletet hagyva magam mogott.

Sokan mondtak, micsoda batorsag ilyen dontest hozni! De vajon valoban batorsag az, mikor nem teszel mast, csak engedelmeskedsz egy ki tudja honnan erkezo, mindennel erosebb hivasnak? Amikor azert teszel valamit, mert nem tudsz mast tenni?! Mert erzed, ha nem koveted a hivast, nem a SAJAT ELETED eled.

Hogy mi a batorsag?!…

Meg Londonban, nem egy ejjel riadtam fel az ej kozepen a megkerulhetetlen kerdessel osszezarva: “Mi az eget csinalok tulajdonkeppen? Ennek semmi ertelme! Itt egy kenyelmes, biztonsagos elet. Rengeteget dolgoztam, hogy elerjek oda, ahol vagyok. Ez siman elmebetegseg!” Nem erkezett nyugtato haton lapogatas. Csak az ures sotet takart be, mig hallgattam zakatolo szivem, es neztem a hold kifejezestelenul bamulo arcat.

Kesobb, mar Guatemalaban sem volt jobb a helyzet. Elso reggel (meg a masodikon, harmadikon…) mikor a dzsungel kozepen egy osszetakolt faviskoban kinyitottam a szemem, ertetlenul pislogtam az emeletes agyam tetetjerol, hallgatva a korottem szuszogo idegenek egyenletes legzeset, hogy ‘Mi az atyaeget keresek en itt, ahelyett, hogy epp a Triyogaban tartanam az oraim azoknak az embereknek, akik meg arra is kepesek voltak, hogy beosztas cseret kerjenek a munkahelyen csak azert, hogy reszt vehessenek az oramon.’

…

Egyik ilyen aggodalomtol zsufolt reggelen a folyo partjan ucsorogve az jutott eszembe, hogy MOST EPPEN ANNAK A FOLYONAK A PARTJAN ULOK, AHOL AKKOR AKARTAM ULNI, AMIKOR LONDONBAN VOLTAM. HOGY ITT VAGYOK. EPP AZ ALMOMAT ELEM. MIERT IS ZUZOM PORRA AZT VEGTELEN AGGODALMASKODASSAL?! Ez volt az a pillanat, amikor vilagosan lattam: jol at vagyok verve! A SAJAT AGYAM altal, mert o gyartotta ezt az egesz megbanos, felos tortenetet. Es abban a pillanatban ugy hataroztam, ok, lassuk a medvet!, es picit visszalepve elkezdtem FIGYELNI  sajat gondolataimat. Csak figyeltem a szaguldo gondolatokat, mintha fout mellett a forgalmat, de nem ultem be egy autoba se.

Es be kell vallanom, tulajdonkeppen jol elszorakoztattam magam. Arra lettem figyelmes, hogy mosolygok. A sajat szinhazam neztem. Mikor a teny konnyedseget megereztem, hogy AZ EN VALASZTASOM hogy elvezem ami ITT ES MOST van, vagy a felelmeimre gorcsolve tonkre teszem azt, egyszercsak elkezdtem nevetni.

A (jelenleg) egyik kedvenc konyvemben (Jeff Foster: The joy of true meditation; New Sarum Press 2019) botlottam ma a kovetkezo gondolatba: “Koszonom elmem a jovomre vonatkozo javaslataid, felelmeid. De nem leszek a rabszolgad tobbe.”

Szoval: KOSZONOM ELMEM!  Most kicsit “viszlat es koszi a halakat” (Galaxis utikalauz stopposoknak)